A hatvanas évek elején dr. George Goodheart kiropraktőr dolgozta ki az izmok vizsgálatának és tesztelésének koncepcióját. Mi volt a különös ebben?
A kiropraktikában a kiegyensúlyozatlanságot és a fájdalmat a strukturális tartományban (csontokban) diagnosztizálják és kezelik. Azt az izmot kezelik, amely görcsöl és fáj. Dr. Goodheart munkája során felfedezte, hogy nem mindig a görcsös izom a felelős a fájdalomért, hanem gyakran az ellenpárja. Ennek a szemben levő izomnak alacsony a tónusa, s így a szükséges ellenerőt nem tudja kifejteni, emiatt keletkezik az ellenpárizom görcse.
Összegezve ez annyit jelent, hogy minden izomnak van ellenpárja. Az izompároknak (A + B) harmonikusan össze kell dolgozniuk, hogy garantálhassák a jó mozgást. Miközben a kettő közül az egyik (A) megfeszül, aközben a másiknak (B) lazulnia kell. Majd megfeszül a B, és akkor az A lazul meg.
Ha valamely izom állandóan petyhüdt, akkor az ellenpárjának feszesebbnek kell lennie, hogy képes legyen kompenzálni a petyhüdtet. Ezáltal válhat a testtartás féloldalasan torzulttá. Ez a ferde testtartás komoly fájdalmat okozhat, pl. hátpanaszokat, migrént, légzési nehézségeket és ezekhez társuló számtalan tünetet éppen úgy, mint a tanulási és koncentrációs problémákat, csúnya írást stb. Az izmok funkcióit legjobban a lengőajtó példájával világíthatjuk meg: ha az ajtó mind- két rugója egyenlően erős, akkor az ajtót mindkét irányban egyenletesen lehet mozgatni, és mindig középen állapodik meg (egyensúly). Ha azonban az egyik rugó erősebb, akkor az ajtó mindig az erősebb rugó oldalán áll meg (kiegyensúlyozatlanság). Az ellenkező oldali gyengébb rugó nincs abban a helyzetben, hogy a szükséges ellenhúzást kifejtse ahhoz, hogy az ajtót középre állítsa.
Goodheart alapvető felfedezése, hogy nem a görcsös izmot kell kezelni, hanem a gyenge ellenpárt kell aktivizálni, hogy az egyensúlyt, és ezzel a fájdalomcsillapítást és a fájdalommentességet elérjük. Valahányszor Goodheart ennek figyelembevételével kezelte betegeit, az eredmény tartósnak bizonyult. A betegek körében érthető módon nagy volt az elégedettség,őt magát pedig az elért sikerek további kutatásokra sarkallták. A vizsgálatnak ezt a módját (izomteszt az izom funkciójának vizsgálata céljából) Goodheart „applied kinesiology"-nak, „alkalmazott kineziológiának" nevezte. Kezdetben a kineziológia kiropraktikai mesterség volt. Később, az úgynevezett „izomteszt" által, egészen új dimenziót kapott.
Goodheart 1964-ben jelentette meg az izomtesztről írott könyvét. Lépésről lépésre ismertette felfedezéseit az érdeklődő közönséggel, azokkal, akik osteopathiával foglalkoznak, a kiropraktőrökkel, és az egyéb érdeklődést mutató szakcsoportokkal, így kialakult körülötte egy kisebb csoport: David Walther, John F. Thie, Sheldon Deal – hogy csak néhányat említsünk azok közül, akik lényegesen hozzájárultak a kineziológia fejlődéséhez.