• Valóság Szellemi Műhely
  • Valóság Szellemi Műhely
  • Valóság Szellemi Műhely
  • Valóság Szellemi Műhely
  • Valóság Szellemi Műhely

Belső utazás a Barlang Asszonyával

2017. december 14-én 18.00-21.30.

Inanna mítosza után - a Mitikus Belső utak sorozat második állomásán

a Barlang Asszonya, vagyis az érett, bölcs nő archetípusa lesz a kísérőnk.

A fény születése előtti időszak az Ő birodalma. 
Ő a mélységből, a csendből megszülető fénymagok gondos őrzője.
A Barlang Asszonya, aki az idők kezdetétől óvja a Lélek, a Föld titkait, Ő, aki a legbölcsebb és legmélyebb tanítónk most mellettünk lépdel majd belső kalandozásaink során.Read more...

Hírlevél

Belső utazás Inanna mítosza nyomán

antonio moraKedvesek!

Újjászületésre, teremtő, belső utazásra hívunk Benneteket 2017. október. 28-án délután 14-19 között!
Nőket és férfiakat egyaránt!

Inanna mítosza (a történetet lentebb olvashatjátok) vezet majd bennünket lelkünk rejtett zugaiba, hogy túl a jó és a rossz fogalmán, túl a dogmákon, az ítélkezésen és elvárásokon megtapasztaljuk mindazt, ami VAN, hogy meglássuk, kik vagyunk azok nélkül a hétköznapi jellemzők nélkül, melyek fizikai világunkban meghatároznak bennünket.
Hogy eljussunk emberi létünk mélyebb valóságaihoz, a hazugságoktól mentes természeti erőhöz, - az Eredendő Erőnkhöz.

Hét kapun lépünk át, hogy hidat építsünk tudat és tudattalan között. Elindítunk egy olyan belső folyamatot, mellyel minden résztvevő önállóan dolgozhat tovább, és amelyhez gyakorlati instrukciót is kap. Táplálni kezdjük a megújulásunk, az újjászületésünk magvait....

A programot egy szertatással zárjuk, amikor is a női résztvevők- a férfitársak által megtartott tér biztonságában - beavatódnak a Méh-Rítusába.
A férfi résztvevők pedig – egy gyengéd női térben – a Gyógyítók Rítusába kapnak beavatást.

Helyszín: II. kerület Szilágyi Erzsébet fasor
(A pontos címet és a programra vonatkozó további instrukciókat a jelentkezésed után, egy személyes mailben osztom meg veled.)

Előzetes bejelentkezés: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it

Ne feledjétek, ahogy a Gong-esten, úgy most is közösen dolgozunk – nők és férfiak!

Részvételi díj: 6000 Ft.

Várunk Benneteket szeretettel:

Havasi Mia – kineziológus, alternatív terapeuta
Nyíri Gabriella – természetgyógyász (segítő)

Inanna története

E hatalmas sumér Istennő történetét a Gilgames eposzból ismerhetjük. Nevéhez több legenda kapcsolódik. (Itt lentebb, Inanna-nak az Alvilágba tett utazásáról szóló mítoszt olvashatjátok.)
Inanna fiatal, gyönyörű és erőteljes. A csatamezőn éppen olyan bátor, akár a hálószobában. Kellően merész ahhoz, hogy hatalmát fokozatosan növelje, és egyáltalán nem érdekli, hogyan ítélik meg mások. Tudatában van női erejének és bátran szembeszáll bárkivel.
Szimbolikus alakját tekintve a női teljességet képviseli. Nemcsak anya, de a hadviselés, a szexualitás, a szerelem, a gyógyítás Istennője. Isteni patrónusként ő hozza el Uruk ősi városának a tudást és bölcsességet.

Jöjjön hát a mítosz:

Inanna meghallotta nővére, Ereshkigal jajgatását az Alvilágból, ezért úgy határozott, meglátogatja testvérét, hogy részt vegyen Ereshkigal férjének temetési szertartásán. Gugalanna abban a csatában veszítette életét, amelyet Inanna sértettsége és bosszúszomja robbantott ki.
Mielőtt azonban útra kelt, illatos fürdőbe merült, felvette legszebb ékszereit, koronáját és királynői ruháját. Meghagyta hűséges szolgájának, Ninshuburnak, ha három napon belül nem térne vissza, menjen el az Atyákhoz – Enlil, Nanna, Enki –, és a segítségükért folyamodjon. Így indult el, hogy alászálljon a Föld mélységes mélyére, a halál birodalmába.

Az Alvilág kapujához érve Inanna bebocsátást kért. Neti, a kapuk őrzője tudatta az Alvilág Úrnőjével, hogy a Mennyek Királynője kíván belépni.
Ereshkigal egyáltalán nem örült a látogatásnak, és dühödten utasította Netit: Inannának ugyanazt az ösvényt kell végigjárnia, mint bárkinek, aki az Alvilágba lép, ugyanazok a törvények vonatkoznak rá, mint bárki másra. Ez azt jelentette, hogy a bebocsátásért cserébe a Földnek és Mennyeknek Királynője köteles megválni mindentől, amit magával hozott.

A kapuk őre követte az utasítást, és elsőként Inanna koronáját, isteni lényegének szimbólumát vette el. A második kapunál a fülében lévő kis lápiszgyöngyöket, a harmadiknál a nyakában lévő kétsoros gyöngyöt, a negyedik kapunál az arany mellvértjét, az ötödik átjárónál a csípőjét körülölelő, gazdagon díszített övet, a hatodik kapunál a kezében lévő lápiszbotot, végül a hetedik kapunál királynői öltözékét kellett átadnia.
Mezítelenül kellett szembenéznie Ereshkigallal, akinek szemeiből a halál tekintett rá. Nővére dühödten ütlegelni kezdte, míg végül kioltotta Inanna életét, holttestét pedig a trónszéke feletti kampóra akasztotta, hogy húsa az enyészeté legyen.

Amikor Inanna három nap elteltével sem tért vissza, hű szolgája, Ninshubur az istenek háza körül szüntelenül dobolt és rimánkodott. Előbb Enlilhez, majd Nannához fordult, de egyikőjük sem kívánt a történtekbe beleavatkozni. Enki volt az, aki végül meghallgatta Ninshubur könyörgését és méltányolta Inannáért érzett fájdalmát. A körme alatti agyagból két apró teremtményt formált, se nem nőt, se nem férfit. Vízzel és élelemmel látta el őket, megparancsolta nekik, hogy vigyék azokat az Alvilágba, és legyenek együtt Ereshkigallal a gyászában. Az apró teremtményeknek sikerült észrevétlenül átcsúszniuk a kapuk alatt.

Az Alvilág Úrnőjét férje holtteste fölött, szülési fájdalmak közepette találták. Ereshkigal nagyon hálás volt az együttérzésért, amit a két apró lény tanúsított iránta, és felajánlotta nekik: kérjenek cserébe bármit.
„Csak azt a holttestet szeretnénk, ami a falon lóg." Ereshkigal átadta nekik Inanna élettelen testét, az apró teremtmények pedig meghintették vízzel és élelemmel, visszahozva őt ezzel az életbe.

De az Alvilágból nem lehet csak úgy egyszerűen kisétálni. Inannának találnia kellett valakit, aki betölti majd a helyét, ezért az Alvilág démonai is vele tartottak a föld felszínére.
Először hű szolgáját, Ninshuburt, majd két fiát, Sharát és Lulalt akarták elragadni, de vélt halála feletti mély gyászukat látva, Inanna megvédte őket.
Férje, Dumuzi azonban, díszes öltözetben – a gyász legapróbb jele nélkül – Inanna trónszékét bitorolta. A Földnek és Mennyeknek Királynője haragra gerjedt, és végül őt ajánlotta fel a démonoknak.
Dumuzi hirtelen kígyóvá változott, hogy megszökhessen, de mivel nem járt sikerrel, a démonok magukkal vitték őt az Alvilágba. Geshtinanna, Dumuzi húga bánatában önként felajánlotta, hogy átveszi bátyja helyét a holtak birodalmában.
Végül az a döntés született, hogy fél évet Dumuzi, fél évet pedig Geshtinanna töltsön Ereshkigal birodalmában.

Inanna történetében szinte megszámlálhatatlanul sok szimbólumot fedezhetünk fel, közülük néhányat pedig más mítoszokból is ismerhetünk. Az Ő története a félelmeinkkel, az elfojtásainkkal és a bennünk élő árnyékkal való találkozás jelképe.
A mélybe száműzött Ereshkigal a rejtett, megtagadott oldalunk, az elfojtásaink, valamint a tudatos énünkről lehasított feminin részek összessége.
(Nőben és Férfiban egyaránt!!!)

Inanna a hét átjárót végigjárva mindent elenged, lecsupaszodik, és végül élettelenné válik. Ha vállaljuk az alámerülést, azt mi magunk is csak úgy tehetjük meg, ha minden olyan dolgot hátrahagyunk, ami a hétköznapi életben jellemez bennünket, ha leteszünk mindent, ami addig fontosnak tűnt, ha őszintén felvállaljuk, hogy önigazolások helyett valódi tartalmakat
keresünk.
A lélek mélységeit járva, bármilyen ragaszkodás csak hátráltat, de talán pont ez az az első lépés, amivel az összes ijedtségünk ellenére is érdemes megküzdenünk és megtalálnunk a megoldást.
Enki a bennünk élő kreatív teremtőerő, amely életünk legnagyobb kihívásaiban is jelen van, de időre és megfelelő térre van szüksége, hogy megmutathassa önmagát. Ennek érdekében pedig engednünk kell történni a dolgokat.

Az általa teremtett apró lények ott vannak Ereshkigallal a fájdalomban, együttérzőn, alázattal. Semmit nem tesznek, csak egyszerűen hagyják, hogy hangos jajgatásai közepette megélje a dühét, a fájdalmát, és végül megkönnyebbüljön. Ebben a megnyugvásban már megmutatkozhat az Alvilág Úrnőjének gyengéd oldala, így születhet újjá Inanna.
Nekünk magunknak is arra van szükségünk az alászállás e fázisában, hogy hagyjuk lenni mindazt, ami történik. Lehetőleg ítélkezés nélkül engedjük meg az érzéseinknek, hogy jelen legyenek, bármelyek legyenek is azok.
Itt most nem számít, hogy hitrendszerünk szerint mi a jó, mi a rossz, csak az számít, ami valójában VAN. Forduljunk nyitottan a megtapasztalásaink felé, fogadjuk mindazt, ami felbukkan, engedjük, hogy a dolgok a maguk természetességében megtörténjenek – így teremthetjük meg a gyógyulás lehetőségét. Ahogy Ereshkigalban megszületett a hála, ahogy Inanna újjászületett – mindez számunkra is megadatik.

Ez csak néhány gondolat felvillanása a mítosz számtalan lehetséges értelmezése és jelképrendszere közül.
Hogy valójában kinek, mit jelent majd a saját alászállása és újjászületése, az itt fog kibomlani a közös utunk során.

A mítoszok, legendák hőseit és hősnőit földi életünk során mi magunk is megszemélyesítjük, megéljük. Ők az archetípusok vagy ősminták, és annak ellenére, hogy az emberiség egészét érintő közös motívumokat hordoznak, korántsem tekinthetők sematikusnak, ugyanis egy adott személy, egy adott élethelyzet az ősmintát átszínezi és egyedivé teszi. Egyetemes tartalma mellett eltérő egyéni tapasztalatokat, értelmezéseket hozhat mindannyiunk számára.

Gabival izgatottan készülünk, és úgy érzem, ismét csodás együttlétben lesz részünk a jelenlévőkkel!

GYERTEK BÁTRAN!

VÁRUNK BENNETEKET SZERETETTEL!


blog comments powered by Disqus